Normál viselkedés
Ezt az egyszerű szabályt 40 évvel ezelőtt tábortanácsosként tanultam meg. Ha egy gyermeket valamilyen baleset ért, a szülő pedig teljes sebességre kapcsolva rohadnt oda hozzá, és megkérdezte, hogy minden rendben van-e, a gyerek mindenképpen sírt és nyögött, teljesen függetlenül attól, hogy lett-e bármi baja. Ugyanilyen esetben, ha kétségbeesés helyett valami viccel ütöttem el a dolog élét (például megkérdeztem tőle, hogy nem tört-e el a föld, amire ráesett), akkor sírás helyett a gyerek is nevetni kezdett és mindjár nem volt akkora a tragédia (könnyek csak akkor fordultak elő, ha a gyermek valóban megsérült, azon a tréfa nem segít).
Évtizedekkel később ugyanezt a reakciót tapasztaltam a papagájoknál. Egy kisállat-áruház madárosztályát vezettem egy boltban, és állandóan figyelmeztetnem kellett egy alkalmazottat, hogy ne hagyja a papagájokat az ajtók tetejére ülni. Végül a várt tragédia tényleg megtörtént, és egy amazonpapagáj ujjait alaposan megfogta egy záródó ajtó. Hosszútávú sérülést szerencsére nem szenvedett a papagáj, egy kis ideig sántikált de aztán a sérült lába helyrejött.
Aztán a bolt hirtelen megtelt ügyfelekkel, és mindannyian sietősen tettük a dolgunkat egy darabig. Ezután a személyzet visszarohant a hátsó helyiségbe a sérült Amazon ellenőrzésére. Megközelítésekor a madár nyilvánvalóan emlékezett a korábban kapott figyelmére, mert azonnal újra sántikálni kezdett...de elhibázta, mert a rossz lábát részesítette előnyben, tehát nyilvánvaló volt, hogy át akar verni minket és csak színészkedik.
Miközben nem akarod, hogy egy ijedt papagáj pánikba essen, igazából nem vagy hajlandó rávenni őt, hogy "szembenézzenek a félelemmel". Az ilyen megközelítés nem csak nem kontraproduktív, de valójában helyrehozhatatlan károkat okozhat a papagáj viselkedésében. Ha nem megfelelően kezelik, akkor ez a fajta hibás félelemkezelés rögzülni fog a papagájban.
Ehelyett inkább a kevésbé konfrontációs megközelítés ajánlott. Ezt a megközelítést deszenzibilizációnak nevezik, és óvatosan vezeti be az állatot azokba a helyzetekbe vagy tárgyak megismerésébe, amiktől retteg. Ennek a folyamatnak minden egyes lépése egy-egy apró elemmel, lassan bővíti a madár kényelmi zónáját.
Mit mondanak a papagájgondozók?
Megkérdeztem a legkülönbözőbb papagájtulajdonosokat, különböző típusokat, professzionális bemutatókat és trénereket, sikeres tenyésztőket, hobbistákat és szabadúszókat is az etetés témájával kapcsolatosan. A legtöbbjüknek vannak olyan madarai, háziállatok, tenyészmadarak vagy szabadon repülő madarak, amelyeket valóban láttam és megcsodáltam a tollazatukat és a viselkedésüket. Megkérdeztem Sam Marriage véleményét is, hogy egy külföldi szakértővel is bezélhessek. Íme néhány válasz, amit kaptam.
© Copyright Papagáj
Sam családjának 6. generációja foglalkozik állati eredetű élelmiszerekkel. Azt mondja: "A takarmánypelletből sok mindent gyártunk, ezért úgy vélem, a pellet nem rossz módja az állatok etetésének. Azonban mentálisan a nyúl vagy például a csirke táplálásának módja nagyon különbözik attól, ahogyan egy papagáj vagy akár egy csirke táplálkozik. A papagájok nagyon intelligens madarak, a vadonban természetesen táplálékot keresnek, a lábukat, a csőrüket és a nyelvüket használják arra, hogy a héjakat feltörjék, és kölcsönhatásba lépnek a táplálékkal, amit mentálisan szimulálni kell fogságban is."
Egyszerűen nem vagyok meggyőződve arról, hogy egy tömegesen gyártott egységes textúra, egyetlen méretű, magas szénhidráttartalmú, porrá őrölt, 100 fok fölé hőkezelt pellet ideális esetben a legtáplálóbb vagy a legmegfelelőbb táplálék, mely hosszú távon érdekeltté teszi a madarakat. Az állateledel-ágazatban jelenleg a "hidegen sajtolt pellet" nagy népszerűségnek örvend.